3. fejezet

Louis szemszöge:

Éppen sétáltam haza egy megbeszélésről, amikor neki mentem egy barna, hosszú hajú lánynak.
-Jajj, ne haragudj nagyon megsérültél?- kérdeztem a lánytól.
- Nincs semmi baj- mondta, majd felnézett rám.
Rögtön felismertem, hogy kinek is mentem neki. Laura volt az, láttam a tekintetén, hogy fel ismert ő is. Egy idő után megszólalt, a hangja zene volt füleimnek.
Louis....?- könnyes szemmel kérdezi.
Laura....? - döbbentem le, fel sem fogtam, hogy kivel is beszélek.
Észrevettem, hogy a szemei könnyesek, rögtön magamhoz húztam és jól szorosan megöleltem. Embert még nem öleltem meg úgy mint Laurát. 2 évig nem zárhattam a karjaim közé olyan jól esett újra megölelni őt. Az arcomat a hajába temettem, míg ő a nyakamba fúrta arcát.
- Úgy sajnálom Laura, hogy nem kerestelek- búgtam hajába, és egy könnycsepp is kicsordult.
Laura kibújt ölelő karjaim közül, és a szemembe nézett. Istenem milyen gyönyörű szemei vannak.
Laura egy idő után megszólalt.
- Megígérted, hogy barátok leszünk örökre és, hogy keresni fogsz de nem tetted. Minden nap vártam az sms-ed vagy a hívásod de nem hívtál. Tudod milyen rossz volt látni, hogy boldog vagy nélkülem is?- mondta könnyes szemmel. A szavai szíven ütöttek igaza volt, megígértem neki, hogy mindennap felhívom, de nem tettem. Nem is csodálom, hogy haragszik rám. Hosszú ideje néztük már egymást, amikor Laura úgy döntött, hogy elmegy. Néztem tökéletes alakját ahogy egyre kisebb és kisebb lesz, végül eltűnt. Nem láttam. Vagy 10 perce állhattam ott amikor azon kapom magam, hogy a semmibe bámulok. Hiányzott. Nagyon is. Úgy döntöttem, hogy haza sétálok, be dugtam a fülesemet a fülembe, és dübörögtettem a zenét. Amikor beléptem az ajtón égett szag csapta meg az orrom. Bementem a konyhába, a srácok azt hiszem éppen vacsorát csináltak, de nem voltam benne biztos.
- Szerintem rendeljünk pizzát.- szóltam oda a fiúknak.
A srácok rögtön megfordultak a hang irányában.
- Szerintem is rendeljünk ebből már semmi ehető nem sül ki.- mondta Harry.
- Akkor én megyek és felhívom a pizzázót.- rohant ki a konyhából Niall. Hát ki más?
- Vas happenin?- jött oda hozzám Zayn mosolyogva.
- Nincs semmi.- feleltem neki unottan.
- Aha, persze én meg most jöttem le a falvédőről.-csatlakozott a beszélgetésbe Liam is- na kivele mi a baj?- kérdezte Liam most már normálisan.
- Csak nem láttad Kevint egy másik galambbal?- szált be Harry is a beszélgetésbe. Máskor nagyot nevettem volna ezen, de most nem volt jó kedvem. Idő közben vissza jött Niall is.
- Mondtam, hogy nincs semmi bajom.- kiabáltam rájuk és elhúztam a csíkot a konyhából. - Ennek meg mi a baja?- hallottam meg azt hiszem Niall hangját de nem vagyok benne biztos, ugyan is éppen a szobám felé tartottam. Beléptem a szobámba és jó hangosan becsaptam, magam mögött az ajtót.
Elővettem a laptopomat gondoltam meg nézem a Zöld íjász első 5 részét.
4 óra múlva
Vége lett a sorozatnak. Már éhes voltam így leballagtam a lépcsőn, és a konyha felé vettem az irányt.
Niall benn volt a konyhába és evett.
- Maradt még a pizzából?- kérdeztem Niall-t.
- Aha, ott van a pulton a dobozba.- válaszolt Niall két falat között.
Elővettem egy tányért rá raktam egy pizza szeletet, és beraktam a mikróba meg melegíteni.
- Mi történt haver, hogy így kiakadtál?- kérdezte Niall.
- Hosszú- feleltem tömören.
- Időm mint a tenger haver, na kivele mi bántja pici szíved?- kérdezi Niall vigyorogva.
Nagyot sóhajtottam, és elkezdetem mondókámat.
- Mielőtt elindultam az x-faktorba, volt egy lány, akivel nagyon jóba voltam. Mindent együtt csináltunk, olyanok voltunk mint az idős házaspárok.- itt elmosolyogtam, mert eszembe jutott mennyi csínytevéseket csináltunk.- mindent meg tudtam vele beszélni. Emlékszem, az első nagy csínytevésünkre Be ragasztóztuk a tanár székét, és amikor leült, belőlünk kitört a nevetés.- itt nevettem- A tanár meg megkérdezte, hogy miért nevetünk mi mondtuk neki, hogy tanárnő valami folyik le a széken. A tanár meg gyorsan fel akart állni, hogy megnézze mibe ült bele, de nem tudott mert a szék hozzátapadt a hátsójához. - itt már hangosan felnevettem, még Niall is felkacagott, majd folytattam komolyan a kis mesémet.-  Ha valamiért szomorú voltam, vagy csak valakivel beszélni szerettem volna , rögtön hozzá mentem. Minden hülyeségemet meghallgatta, nem bírtunk úgy beszélgetni, hogy ne vágjunk nevetve egymás szavába. Egy nap felhívtam, hogy tovább jutottam a táborba.  Hosszú ideig nem jött válasz a vonal másik végéből, megkérdeztem, hogy-Laura ott vagy?- Ja, igen persze- jött is a válasz elég komoran, meg szomorúan. -Laura mi a baj?- kérdeztem tőle komolyan. - Itt hagysz Louis?- kérdezte vissza, ha jól hallottam, a könnyeivel küszködve.- Mii?? Nem Laura, dehogyis  nem beszélj ilyen butaságokat!! Ígérem minden nap hívni foglak, vagy sms-t küldök, hogy tudd jól vagyok.- mondtam neki kicsit kiabálva meg komolyan.- Megígéred?- hallottam a hangján, hogy egy kicsit meg könnyebbült.- Így görbüljek meg- mutattam magam előtt  a mutató ujjamat legörbítve. Aztán eszembe jutott, hogy Laura nem is látja az ujjamat.- Oh, a fenébe de hülye vagyok nem is látod az ujjamat.- csaptan a homlokomra nevetve. Laura nagy kacagásba tőrt ki.- Ne nevess!!- szóltam rá megsértődve.- Ne haragudj Louis, tudod hogy szeretlek- mondta még mindig nevetve.- Na jó, szia Laura majd beszélünk.- köszöntem el mert mennem kellet a srácokkal próbálni- Szia Louis, szeretlek- köszönt el aranyosan.- Én is szeretlek.- feleltem neki gyorsan és letettem a telefont. Akkor beszéltem vele, utoljára.- mondtam Niallnak egy nagy sóhaj kíséretében.
- De ez a lány, hogy jött most a képbe? Találkoztál vele?- kérdezte Niall kíváncsian.
- Igen, mielőtt haza jöttem. Véletlen, neki mentem és úgy találkoztunk.- feleltem neki.
- Hívd fel, és beszéljétek meg- tanácsolta Niall.
- Lehet, hogy az lesz. De én most megyek lefekszek, nagyon kimerítő volt ez a nap. Jó éjt!- köszöntem el Niall-től.
Felmentem a szobámba, gondoltam még egy kicsit facebookozok, amikor ki akartam lépni akkor rám írt Laura. A szívem rögtön összeszorult.
Laura: Szia Louis! Találkozhatnánk holnap a régi park előtt, hogy megbeszélhessük a dolgokat?.
Louis: Szia Laura! Persze, mikor találkozzunk?
Laura: 10- kor a a régi padunknál.
Louis: Oké rendben ott leszek!
Laura: Szia Louis!
Louis:Szia Laura!
Nagyon boldog voltam, hogy találkozhatok Laurával. Ezt el kell újságolnom Niall-nak, Gyorsan átszaladtam a szobájába, és az ajtót só szerint betörtem.
-Niaaaaaaaaall- ordítottam a szobájába.
- Nem kell ordibálni itt állok előtted- gúnyolódott.
- Bocsi! Képzeld el, hogy holnap találkozok Laurával.
- És ezért jöttél be?
- Igen!
-Oké, elmondtad ki is mehetsz!! Szia jóéjt!!
- Jólvan  szia- és ki lettem tessékelve a szobából.
Visszamentem a szobába és lefeküdtem, gondolkoztam a holnapon, hogy vajon milyen lesz? Mindent megtudunk majd beszélni?Talán Laura ad nekem egy második esélyt? és ezzel a gondolattal aludtam el.

 2. fejezet

- Te meg mit keresel itt?- kiabáltam az előttem ülő férfira
- Héé Héé nyugi, csak jöttem megnézni az én kicsi lányomat.- csitítgatott a férfi.
- A te kicsi lányodat? Van bőr a képeden, hogy elgyere ide?- kérdeztem már idegesen.
- Már hogy ne lenne kislányom, hiszen az apád vagyok.- mondta ,,Apa" döbbenettel.
- Még hogy az apám?? 9 éve nem is láttalak, elhagytál.- kiabáltam
- Én nem hagytalak el, csak el kellett mennem- mondta és lehajtotta a fejét.
- Nem hagytál el? Egy kezemen meg tudom számolni hányszor kaptam tőled levelet, vagy hogy mennyiszer hívtál fel.- mondtam már könnyes szemmel.
- Nézd kislányom, én nagyon sajnálom- mondta már ő is könnyes szemmel.
- Nem kell a sajnálatod.-  és kimentem a konyhából.
- Hova mész drágám?- kiabált Anya utánam.
- Megyek kicsit kiszellőztetem a fejemet.- kiáltottam vissza.
Telefont bele dobtam a kis oldaltáskámba, a converse dorkómat felhúztam és becsaptam magam mögött az ajtót. Kint kellemes hideg szellő csapott bele az arcomba. A fülembe maxon szólt a zene, elindultam, fogalmam sincs, hogy merre megyek csak el innen. Már vagy 15 perce sétálhattam amikor valaki belém jött.
- Jajj, ne haragudj, nagyon megsérültél?- kérdezi tőlem a srác.
- Nincs semmi baj- mondtam, majd felnéztem a srácra.
Amint meg láttam, hogy ki jött belém, a lábaim földbe gyökereztek, a szemem pedig könnyes lett.
- Louis....?- kérdeztem könnyes szemmel.
- Laura..?- döbbent le Louis.
Amint meg látta a könnyes szememet rögtön magához húzott, és jó szorosan megölelt. A fejemet a nyakába túrtam míg ő a hajamba temette arcát.
- Úgy sajnálom Laura, hogy nem kerestelek- búgta a hajamba.  Kibújtam ölelő karjai közül, és gyönyörű kék szemébe néztem. Sajnálatot és csalódást láttam bennük.
- Megígérted, hogy barátok leszünk örökre és, hogy keresni fogsz de nem tetted. Minden nap vártam az sms-ed vagy a hívásod de nem hívtál. Tudod milyen rossz volt látni, hogy boldog vagy nélkülem is?- mondtam neki, és egy kövér könnycsepp legördült az arcomon. Hosszú ideg néztem a szemébe az arcán többféle  érzelem is átfutott csalódottság, döbbenet és sajnálat. Jobbnak láttam ha most elmegyek, a tekintetét éreztem a hátamon amint lyukat váj bele. Egyenesen hazafelé vettem az irányt. Nagyon reméltem, hogy nincs már ott az a férfi. Be léptem az ajtón, levettem a cipőmet a lábamról a kabátomat fel akasztottam a fogasra, a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet éppen anya szorgoskodott a konyhába.
- Szia anya!- köszöntem egy nagy sóhaj kíséretében.
Anya megfordult és rám nézett meg látta a könnyes szememet és rögtön kérdezősködni kezdett.
- Mi történt drágám? Miért sírtál?- kérdezi együtt érzően.
- Találkoztam Louissal.- felelem és lehajtottam a fejem, a szemembe megint könny szökött de sikerült lenyelnem.
- De hát ez csodálatos drágám!!- örült meg.
- Nem anya! Vagyis igen de megbántott cserben hagyott.- mondtam de már nem bírtam lenyelni a könnyimet, és kitörtek.
- Jajj drágám annyira sajnálom, hogy így alakult.- mondta anya és megölelt.
- Fel megyek a szobámba kicsit pihenek- szóltam anyának
- Oké majd szólok ha kész a vacsora.- szólt utánam
Felmentem a szobámba és kicsit lefeküdtem. El is aludtam.
2 óra múlva 
 - Drágám, kész a vacsora- keltett fel anya.
- Oké, megyek csak rendbe rakom magam - szóltam neki vissza egy kicsit kómásan.
- Rendben- és kiment a szobából.
Be mentem a fürdőbe megfésültem a hajamat, és megmostam az arcomat. Majd mikor végeztem lementem a konyhába.
- Mi a vacsora?- kérdeztem
- Kacsa sült krumplipürével- válaszolt.
Le ültünk vacsorázni és egy kicsit beszélgettünk a mai napról.
- Apa miért volt itt?- kérdeztem
- Vissza akart jönni hozzánk, hogy megint egy család lehessünk- mondta anya
- Pff egy család? Nem is beszéltünk 9 évig... mondtam egy kicsit flegmán.- és vissza fogadtad?- kérdeztem most már normálisan.
Mii?? Nem dehogyis, elhagyott bennünket ezt nem lehet megbocsájtani.- válaszolt egy kicsit döbbenten de mérgesen.
Anya hirtelen témát váltott.
-Nem akarsz neki megbocsájtani?- kérdezte anya Louisra utalva
- Nem hiszem, vagyis nem tudom meg bíztam benne ő pedig át vert ezt nehéz megbocsájtani.- sóhajtottam egy nagyot.
- Szereted annyira, hogy megbocsájts neki?- kérdezi halkan. 
 - Persze- vágtam rá azonnal.
- Akkor szerintem ideje lenne neki egy esélyt adnod, hiszen mindenki megérdemli a második esélyt.- mondta anya már mosolyogva.
-Igazad van- mosolyogtam vissza rá.- akkor megyek írok neki egy üzenetet hogy találkozzunk holnap- és felszaladtam a szobámba.
Elővettem a laptopomat, felmentem facebookra és vissza igazoltam Louist. Fenn is volt chaten, írtam neki egy üzenetet.
Laura: Szia Louis! Találkozhatnánk holnap a régi park előtt, hogy megbeszélhessük a dolgokat?- írtam neki. Rögtön jött a válasz.
Louis: Szia Laura! Persze, mikor találkozzunk?
Laura: 10- kor a a régi padunknál.
Louis: Oké rendben ott leszek!
Laura: Szia Louis!
Louis Szia Laura!
És kiléptem. Nem akartam vele beszélgetni majd holnap. Azon kaptam magam, hogy már 21:30 van és még nem fürödtem. Gyorsan kikapcsoltam a gépemet és mentem fürdeni. Végeztem elég hamar így pizsibe bújtam anyához lerohantam nyomtam egy puszit az arcára majd vissza jöttem és lefeküdtem. Remélem holnap mindent meg tudok beszélni majd Louissal, és ezzel a gondolattal aludtam el.

 1. fejezet

Reggel 6:30 van, ma van suliba az utolsó tanítási nap, felkeltem betámadtam a fürdőt megfésülködtem, fogat mostam és felöltöztem. A konyhából nagyon finom illatok áradtak, ugyan is anyu éppen palacsintát csinált reggelire.
-Szia anya!- köszöntem.
-Épp jókor jöttél drágám, most lett kész a palacsintna gyere, ülj le és egyél.- mondta.
- Oké jövök, csak bekapcsolom a TV-t- szóltam neki vissza.
Bekapcsoltam a TV-t és kerestem egy zene csatornát, meg is találtam épp a One Direction-től ment a Kiss You ahogy megláttam inkább  ki is kapcsoltam a TV-t.
-Hiányzik igaz?- kérdezte Anya
- Miii?? Nem dehogyis-tiltakoztam
- Nekem nem tudsz hazudni az anyád vagyok.- szólt be anya.
- Jó jó talán egy kicsit- vallottam be.
- Miért nem hívod fel?- kérdezi
- Mert hazudott nekem. Azt hogy a legjobb barátok leszünk örökre. És most mi van? Már nem beszéltünk 2 éve még csak fel sem hív. Milyen barát az ilyen?.- törtem ki.
- Ugyan már ne beszélj butaságokat, biztos hogy akart téged hívni csak nincs neki rá ideje.- mondta
- Arra van neki ideje hogy hülye videó naplókat csináljon? De arra nincs neki hogy felhívjon.- mondtam már egy kicsit ingerülten.
-Inkább megyek suliba mert a végén még elkések, majd jövök délután.- köszöntem el, és becsaptam magam mögött a bejárati ajtót. Bedugtam a fülhallgatómat a a fülembe teljes hangerőn szólt a zene. A zenétől valahogy mindig lenyugszom. Pont akkor csengettek be amint át léptem a suli küszöbét.
A portás nő éppen hümmögött valamit de nem értettem meg nem is nagyon érdekel. A suli nehezen de el telt. Be léptem az ajtón és köszöntem.
- Sziaaa Anya megjötteem- kiabáltam.
- Itt vagyok a konyhába drágám- kiabált vissza Anya.
- Mi volt ma a suliba?- kérdezi
-Semmi- vágtam rá gyorsan.
- Bővebben?
-Semmi különös.- válaszoltam neki sunyin.
Meg forgatta a szemeit de mosolyogva vissza fordult a gáztűzhely mellé.
- Fel megyek a szobámba- mondtam
-Jó. Majd szólok ha kész lesz az ebéd.- kiabált utánam ugyan is már a lépcsőn szaladtam felfele.
Be léptem a szobába elővettem a laptopomat és felmentem  facebookra. Valaki megjelölt ismerősnek és amint meg láttam hogy ki is jelölt be mérgembe lecsaptam a laptop tetejét. Louis Tomlinson volt az. Szaladtam lefele a lépcsőn, hogy elmondjam anyának mi is történt, amint be léptem a konyhába egy igen nem kedvelt személy társalgott Anyával.